Több, mint egy év után - némi segítséggel - ráébredt az engem elgázoló sofőr, hogy esetleg bejelenthetné az egykori biztosítójánál az ügyet, bár azt nem értem, hogy ez magától miért nem jutott mondjuk akkor eszébe, amikor az egész eset történt. A struccpolitika valószínűleg hatékonyabbnak tűnt.
A lényeg, hogy a nem túl szívderítő és kimenetelét tekintve a nullával egyenlő közvetítői eljárás első köre után érkezett egy megkeresés, hogy legyünk szívesek beadni a kárigényt a pasi biztosítójánál. Meg is történt, összeírtam mindent, leírtam újra a balesetet (de jó is ez), beadtuk az összes számlát, továbbá az igényt a múlt héten, és most ismét várakozunk.
Azóta egyébként a fickó eladta az autóját és már nincs is ott biztosítása, csak, hogy megkönnyítse gondolom az ügy menetét. Nem is emlékezett egyébként konkrétan, hogy mikor történt az eset.
Közben érkezett egy váratlan levél a Honvéd Kórháztól, amelyben jelzik, hogy augusztus 5-én terveznek megműteni, de én ezt sajnos nem tudtam beiktatni egyéb akkori elfoglaltságaim miatt, ezért éppen tegnap ismét kaptam egy másik időpontot: október 27-én szedik ki tehát a beépített fémeket a lábamból. Nem lesz kis műtét, majdnem egy ugyanakkora vágás, mint az előző, néhány hét rehabilitáció, sebgyógyulás, erősödés, ilyesmi, újabb szenvedések.
Így fogok már kinézni:
Ugyanakkor lezárul egy nagyobb korszak az életemben, április végén elköltözöm a jelenlegi otthonomból vissza a Károly körúti fészekbe, ahol születtem, és amelyik amúgy egy szuper lakás, csak még ott van néhány tennivaló előtte. Úgyhogy ismét nagy változások elé nézünk idén.
