A tegnapi napon véget értek megpróbáltatásaim, egészen pontosan 2014. január 23-tól 2015. november 17-ig tartott a történet. 

"Örülök, hogy segíthettem!" - búcsúzott a sebészem, a kiváló Dr. Szabó László Pál, a Honvéd Kórház sebésze, akit én magamban csak istenként tartok számon, ő az, akinek köszönhetem, hogy újra járok, ő az, aki nagyszerűen összerakott. Mármint a lábam egy bizonyos részét. Problémamentesen, gördülékenyen, hiba nélkül, kötelességtudóan. 

Tegnap kiszedte a varratokat, emlékeztetett ezúttal, hogy a Mount Everest megmászását is napoljam el, továbbá a wellness hétvégét, mert azért még 4-6 hétig kicsit vigyáznom kell magamra. (Természetesen egyiket sem terveztem, ez afféle vicc volt.)

Úgy is mondhatnánk új év, új élet, 2016-tól már tényleg mindent lehet, még futhatok is.

Köszönöm a figyelmet, köszönöm a támogatást, most már nincs nagyon helye több nyavalygásnak, hiszen ebből a fázisból igen gyorsan felépültem és bár szép kis, menő vágás látható frissen a lábamon, ez már tényleg semmiség.