Uber érkezik, fokhagymaszag, francba pedig nagyi fahéjas palacsintája szagot rendeltem az alkalmazásban. "Balázsék nem idegesítenek?" kérdezi. Hirtelen nem értem, aztan rájövök a Class FM ordít, benne pedig Balázsék vihognak. De igen sajnos, válaszolom, úgyhogy váltunk Music FM-re. 8-ra van esély odaérni? Nyolcra? kérdi döbbenten, de ránéz a Waze-ra, ja van. Honvéd kórház, mondom.
"A múltkor megharapott egy kutya", meséli és bementem a sürgősségire, hát olyan foghegyről beszéltek velem, úgy elküldtem a francba őket, még az orvos is kijött. Az orvos is? lenyűgözve nézek rá, James Bond napszemüvegében elégedetten bólint, hát igen, nem az a vesztes fajta.
Megérkezünk, "majd én is elküldöm őket, ha csúnyán beszélnek velem!" - csapom be az ajtót lelkesen, mire ő: "úgy kell azt!"
EKG
1. emelet 17. Hol lehet, hol lehet?
Felsietek az emeletre, ja ez még csak magasföldszint, nem baj gondolom azután van az első, és tényleg. Vérvétel, ilyesmi, jó sokan várnak - de én nem ide jövök, EKG, 17-es, 17-es, na jó megvan végre, csendesen várakoznak, pont 8-ra megérkezem, amikorra az időpont szól. Sehol semmi, kopogni kéne? Nem hiszem. 8:13-kor előjön valaki, odaugrok, 8-ra van időpontom! mondom stréberen, lassan rámnéz: a Hódos doktornőhöz? Mittudomén vágnám rá, de a józan ész közbeszól: igen. Foglaljon helyet. De miért, ha egyszer 8-ra van időpontom, most pedig 8:19 van? Persze ezt már nem merem mondani csak leülök. Adja ide a beutalóját, mondja a győztesek mosolyával és eltűnik a fehér ajtó mögött, ki tudja, talán örökre. Na nem, aztán behívnak, rendben lezajlik a vizsgálat a leleteim rendben vannak, labor, minden oké, na jó egy nem teljesen, de az még egy megfázásból visszamaradt izé, igyekszem kidumálni.
Délutánra van másik időpontom az altatóorvoshoz, háromszor keresnek telefonon előtte, kiderül, hogy mehetnék korábban, na éppen sikerül kicsit korábban odaérni, vérnyomással kezdjük 180/90, nem nagyon értem, mert nekem nem szokott magas vérnyomásom lenni, de most siettem az igaz, meg futottam is (akkor se kéne), jó azért van bennem szorongás az igaz.
Altatás vagy gerincérzéstelenítés? Döntenem kéne, de nem tudok, van pro és kontra érv, például a múltkori gerincérzéstelenítés nem igazán vált be. Mert megélte a műtétet? kérdezi az orvos, hát igen, megéltem, eléggé.
Hát akkor viszlát, holnap vagy holnapután felvágnak ismét. Persze nem tudom, hogy konkrétan mikor és, hogy mikor engednek ki, de ez van. Persze a lábam kétségbeesetten totálisan pszichoszomatikus (vagy nem) fájdalmakkal van tele, csak nyugtatom magam, hogy volt már ilyen, futás után vagyok, ilyenkor ez megy, de nem ez most valahogy mégis másnak tűnik, lehet, hogy megsérült valami, ez most szokatlan. Majd meglátjuk, ha valamikor, akkor most ez kiderül.
