Sajnos nem tudok olyan szívderítő dolgokat írni, hogy például jön a tavasz, meg, hogy de jó megint futottam... mert persze tényleg futottam megint, de igen nehézkesen ezúttal, részben azért mert kicsit újra megfáztam, továbbá tegnap kicsit hosszúra nyúlt a nap, illetve az este, egy borkóstoló rendezvényen voltam (kb. egész nap), hát talán nem kell ecsetelnem a részleteket, a végére ugyan disztingváltam, de az egész kiruccanás hatását azért éreztem ma egy kicsit. A tavasz pedig jön hát, valamikor, egyszer... Egyelőre még mindig hideg van.
A futás első néhány percében megint a "mindjárt meghalok" pillanatait éltem és bár az első kilométer jó idővel zárult ismét, utána kibillentett, hogy például újra nekiálltak a futópálya átalakítási munkálatainak, ami miatt kerülni kellett meg ügyetlenkedni és hát nekem amúgy se ment könnyen most a dolog, úgyhogy ott totyogtam bénázva, hogy akkor most merre lehet menni - végül pedig épphogy 4 km-et futottam, persze egyre rosszabb idővel. Az utolsó egy kilométer pedig már megint tömény koncentrációval telt, hogy végre terheljem a bal lábam is, talán sikerült. Utána napsütésben hazasétáltam, vagyis még a Paniniben volt egy kis találkozóm.
Az "ügyről" mondanom sem kell, hogy sehol nem áll, a sofőrre kirótt 3 hétnek (mármint, hogy talán kérdezze már meg a biztosítóját, hogy mik a lehetőségei) ugyan vége, de nem jelentkeztek, nyilván időhúzás a céljuk. Tényleg szinte ez a legborzasztóbb, hogy az embert még meghurcolják ilyen módon is, a várakozással a tehetetlenséggel, nekem pedig marad a mindennapos kínlódás, a visszatérés harca.
Ilyesmikkel emésztem magam, de minek, amikor meg jó dolgok is vannak, az év esedékes nagy rendezvényére készülök, amit tavaly is ugye lenyomtam, ez viszi most el főként az energiámat, úgyhogy most éppen ezen a nyűgös szombat délutánon épp eléggé leharcolva is érzem magam, pedig hát végülis nagyon nincs rá okom, jó lenne a vidám gondolatok felé terelődni.
Így festett a Margitsziget ilyenkor, vagyis hát én festettem így le a fényképezőgéppel (mármint iphone).
