Az elmúlt másfél hónapban megint hegyeket mozgattam meg - súlyosan nehezített pályán. Április közepén egy borzalmas megfázásba belefutottam, pontosabban elkaptam egy köhögéssel, lázzal járó nagyon durva betegséget - ezzel párhuzamosan pedig átköltöztem egy másik lakásba, pontosabban a saját, eddig kiadott lakásomba. Elég érdekes volt úgy összepakolnom 5 és fél év felhalmozott cuccait, hogy közben lázas beteg, majd rettenetesen legyengült állapotban voltam. Nem volt sok bútor, de iszonyú mennyiségű könyv és gépek, miegymás, még spanyolországi életem meghatározó tárgyai is ott sorakoztak. Végülis volt segítségem, de valami elképesztő erőfeszítés volt, továbbá ugye tavaly január óta enyhén szólva csökkent a fizikai teljesítőképességem, ennek köszönhetően jóval hamarabb elfáradtam, sokkal több menetben kellett pakolászni. Alapvetően jól lemenedzseltem az egészet, közben részben fel is újíttattam a lakást, ahová költöztem.
A betegségből majdnem két hét után lábaltam csak ki, a legyengült állapotból is már kijöttem azért, az új (régi, mert ott születtem) helyen viszont nagyon jól érzem magam, belváros, hatalmas turizmus, pezsgő élet közepén vagyok, gyönyörű, felújított körútra és a fél városra néz a lakás. Egy kicsit érdekes érzés is, hogy ennyire megváltozott a környék, tele tényleg turistákkal.
Visszatérve a szokásos vesszőparipámra saját egészségi állapotomat illetően, ismét sokkal komolyabban kell vennem a fizikai edzéseket, a múltkori nagy futás projektből végül nem lett semmi, de nem azért mert lusta voltam, hanem mert rájöttem, hogy nem nekem való teljesítmény, nem szabad ennyit futnom, főleg amíg a fémek a lábamban vannak, a túlterhelés konkrét butaság és ha valakinek, hát nekem aztán kiváló, sőt még túl erős önreflexióm is van, úgyhogy egyből jelez a szervezetem minden túlkapás esetén. Mondjuk itt előre jelzett és inkább fejben, de ismerem már milyen futni és bőven elég az az 5 kilométer néhány hetente, ezt a részét nem hiszem, hogy túlzásba kéne vinnem. Ellenben az izomerősítést és általános javítást ismét első helyre kéne venni, a jelenlegi továbbra is egy jól fenntartott állapot, de nem elég, nem elég - folyamatosan ezt érzem. A behatásokat (lábfájások) továbbra sem tudom teljesen értelmezni, mi miért van, miért feszít erősebben, amikor feszít, miért fáj pont akkor, amikor, túl sokat mentem-e, vagy keveset, eleget tornáztam-e vagy túlhajtottam pont stb.
Ma például a sors ismét megmentetett: biciklivel mentem éppen kávézni és a elég laposnak tűnt az első kerék, ezért beugrottunk egy benzinkúthoz felfújni, szerencsére csak ott lyukadt ki végképp a kerék végül és tekintve, hogy ezt a bringát még Spanyolországban vettem és azóta semmilyen szervizben nem volt (több, mint 6 éve), épp itt volt az ideje egy általános átvizsgálásnak. Úgyhogy kényszerből ugyan, de holnap viszem és végre biztonságosan átnézett biciklivel fogok közlekedni a továbbiakban. Egyébként pár kilométerrel azért messzebbre kerültem most a Margitszigettől, ami tényleg csak biciklivel hidalható át úgyhogy addig futni se tudok kimenni (nem mintha erre éreztem volna késztetést az elmúlt 3 hétben, amióta itt lakom).
Visszatérve legutóbbi posztomban olvasható tomboló, kissé talán túl elkeseredett bosszankodásra, nem állítom, hogy lenyugodtam volna. Persze nem egyfolytában nyafogok azóta is, de továbbra is felháborítónak gondolom ezt az ügymenetet és azt is, hogy a TB-re hivatkozva nem akarják kifizetni néhány kezelésemet, holott én semmit nem vettem igénybe a TB szolgáltatásaiból, leszámítva a műtétet és a kórházi tartózkodást. Nem értem, hogy a gyanúsított biztosítója miért épít arra, hogy én biztosítva voltam a TB által, mi közük ehhez egyáltalán? Egyelőre olyan részekre bólintottak csak rá, amiből egy teljesen elfogadhatatlan, méltánytalan összeg jön ki. Én nem fogok elfogadni néhány százezer forintot, és hangsúlyozom: nem meggazdagodni akarok, hiszen abból az összegből, amelyre igényt tartunk nem is lehet.
Egyszerűen az történt, hogy egy fáradt, sajnos, hogy ezt kell írjam, de értelmét tekintve végtelenül egyszerű, felelőtlen ember nem volt képes belátni, hogy nem tud már figyelni és ezzel egy másik embert egy életre - kis túlzással - megnyomorított.
Azzal ne foglalkozzon senki, hogy én - személyiségemből fakadóan - elég jól kijöttem ebből mind lelkileg, mind fizikailag (nem teljesen, holott szerintem ennél többet nem lehet tenni szinte... jó, mindig lehet..), sőt még épültem is belőle és máshogy tekintek sok mindenre, rengeteg jó és érdekes tapasztalatot hozott a baleset de rengeteg rosszat is. Jól fogtam fel és a saját épülésemre fordítottam minden ebből eredő impulzust. Ennyi. Ehhez se neki, a sofőrnek, se a biztosítónak nincs köze és erre ne építsenek.
Jövő héten pedig csak azért is beiratkozom rúdtánc tanfolyamra. Folyt köv.
