Három nappal múlt pontosan másfél éve, azaz 18 hónapja, hogy a baleset történt.
Jelenleg ott tartunk, hogy ismét a biztosítónál van a labda, ugyanis június 1-én, azaz lassan egy hónapja visszaküldtük ajánlatukat azt "arcpirítóan" alacsony kifejezéssel illetve. Nem tudom erre egészen pontosan mikor fognak válaszolni, feltételezem valami olyasmit, hogy: "szerintünk nem az", majd erre mi azonnal írunk, hogy "de igen" és így megy tovább éveken keresztül. Már eléggé fáraszt ez az egész és ahogy legutóbbi posztomban kifejtettem szinte már csak az érdekel, hogy lezárjuk.
Közben kaptam egy javaslatot, hogy keressek fel egy másik ügyvédet, akit tegnap fel is hívtam, kissé deja vu érzésem volt, de kérése szerint hétfőn ismét keresni fogom akkor tud majd időpontot mondani, hogy mikor tudna fogadni.
Ami egészségi előremenetelemet illeti ismét egész jól kezdek állni, belekezdtem a Freeletics program egy általam értelmezhető verziójába, egy-két gyakorlatot, például kb. egy méter magasra felugrás ki kell hagynom, elsősorban pszichésen félek az ilyesmi ugrabugrálásoktól. Viszont ez a program, szerintem látványos újabb szintre képes lesz emelni, már kezdem érezni egy új erő körvonalait magamban.
Bízzunk abban, hogy legközelebb már úgy írok, hogy befejeződött a tortúra, de sajnos nem hiszem.
