HTML

Holdpalota

Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából.

Friss topikok

  • stillman: @CsillaQ: nagyon köszi a kommentet, nagyon jó érzés volt olvasni! (2022.01.02. 22:54) 6 évvel a baleset után
  • Simon Zsusa: Szeretnék tanácsot kérni, fémekkel tanácsos-e bioptron lámpát használni...? (2018.08.28. 10:42) 10 jótanács, ha eltörik a lábad
  • stillman: @deepwing: szia, köszi, hogy írtál, de inkább emailben kommunikáljunk kérlek, boros.regina@gmail.c... (2016.01.19. 11:12) Tényleg vége
  • stillman: @McKinney: csak sajnos rendszerint a gyalogosok a vesztesek :) (2014.05.27. 13:00) Mielőtt elütnek

Lépésről lépésre

Az első teljes szigetkör újra

2014.07.14. 09:34 stillman

nike_running_01.jpg

Az első kilométeren váltakozó típusú és intenzitású, nem túl nagy fájdalom jelentkezik időnként a lábamban, de fejben lerendezem, hogy ez átmeneti és ez így is van.

A második kilométerbe lépve már tudom, hogy ez meglesz, menni fog, mind az öt kilométer, kezdek bemelegedni. Az időm csapnivaló 9,85', de még így is lényegesen jobb, mint a legutóbbi 11'-es átlag (11 perc/kilométer). Eljutok a sziget feléig és egyre könnyebben megy a futás, elkezdek arra koncentrálni, hogy gyorsabb legyek, amennyire csak tudok, valamint a stíluson is igyekszem csiszolni (lehetőség szerint ugyanannyit használjam mindkét lábam, tehát ne "sántítva" fussak, talán nem látszik, de én érzem, hogy nem tökéletes az egyensúly).

A harmadik kilométer után egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg ennyire könnyen megy, a végére mindenképpen szenvedésre számítottam, erős lábfájásra, hatalmas potenciális akarat és lelkierőt készítettem magamnak elő erre az esetre, de nem volt rá szükség. Jön a negyedik majd az ötödik kilométer végül megérkezem a fél éve nem látott végpontba a sziget túloldalán lévő híd aljához, ahol a levezető gyakorlatokat szoktam végezni. Az átlag időt sikerül a végére egészen 9:23-ig javítani, ami ugye szintén nevetségesesen lassú, de itt  most nem ez számít (egészséges állapotban olyan 6:25 perc / km körül futottam a szigetkört).

Közben feltámad a szél, közeledik egy vihar, ami percre pontosan abban a pillanatban tör ki, amikor hazaérek biciklivel. A szigetről való kitekerés még egy kicsit küzdelmesre sikerül az erős ellenszél miatt, de nem okoz túl nagy erőfeszítést ez sem.

 

Szóval összességében jól sikerült és nagyon jó érzés, a rehabilitációt ezzel most már tényleg majdnem 100%-osnak tekinthetem, egyedül a guggolás és sarokra ülés hiányzik, a futás már sínen van ismét. Illetve hát a limit továbbra is megmaradt mindenféle tevékenységben, bármeddig állni, járni azért nem tudok, a nap végére kifáradok rendszerint továbbra is. Az autóktól kicsit még mindig félek, a zebrán átkelni úgyszintén, de igyekszem leküzdeni. Ja és a combizomkülönbség továbbra is látható, és ezt igazából fogalmam sincs, hogyan lehetne visszaállítani. 

Szólj hozzá!

Címkék: futás

A bejegyzés trackback címe:

https://holdpalota.blog.hu/api/trackback/id/tr976506695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása
i