Ledobtam pár kilót magamról, nem mintha eddig kövér lettem volna, hála a balesetnek meghízni nem nagyon volt lehetőségem az elmúlt fél évben.
A lényeg tehát, hogy ugye 5 hete én már nekivágtam a Margitsziget újra meghódításának, de akkor nem kerültem ki győztesen, viszonylag szánalmas, leginkább egy sánta teknősbékához hasonló stílusban döcögtem 100-150 métert, persze az is nagy lépés volt az emberiségnek, azaz nekem, mindenesetre legbelül azért éreztem, hogy nem jött el még az én időm.
Vasárnap viszont mindez megváltozott, és az utóbbi időben összehozott egész jól érezhető izomszerkezetemnek köszönhetően kirobbanó energiát éreztem magamban és elég erős mozgáshiány tört rám - úgyhogy kibicikliztem a szigetre ismét, előtte szépen vittem magammal egy térdvédőt, ami még 10 évvel ezelőtti időszakomból maradt meg - na most ez arra jó, hogy valamennyire rögzíti a térdet. Úgy érzem talán pont ez hiányzott, ugyanis ez úgy stabilizált mindent, hogy egyre jobban ment a kocogás, és a vége felé akár futásnak is lehetett nevezni. Összesen 2,07 km-t tettem meg, ami ugye majdnem egy fél szigetkör.
Azt hiszem nem kell ecsetelnem milyen jól éreztem magam, hogy végre a balkonomról nem csak, mint elérhetetlen célt bámulok a sziget felé, hanem az bizony most már az én terepem is ismét.
Ma is kimentem, nem állítom, hogy ó, de csodás még jobban ment, szóval ez nem volt, viszont ismét futottam 2,2 km-t (fél szigetkört), ismét nagyjából jól ment, utána még kicsit tornáztam majd hazatekertem.
A térdvédő egyébként arra is jó, hogy kevésbé néznek hülyének, amiért 10.5 idővel - szóval relatíve lassan - futom a kilométereket, ami ugye normális esetben kb. 6.20 (nekem), a vékony és/vagy edzett mázlistáknak pedig 6 alatt van jóval. Addig is a szánakozó tekinteteket (nem baj) óvatos kikerülés követi, én pedig haladok a saját tempómban.
A múlt héten voltam ismét manuálterápián, eléggé lehangolóan ment valamennyi torna, pedig viszonylag nagy arccal, jó edzettségem biztos tudatában mentem oda, hát nem. Ismét a lecke: nem a kellemesen pezsdítő, sportgyakorlatokat kell végezni, hanem a fárasztó, fájdalmas, kihívást jelentő tornákat. Attól lehet ugyanis fejlődni.
Na, szóval legközelebb lenyomom azt a szigetkört talán, lesz vagy 1 óra.
