Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben elérhető közelségbe kerül ismét a futás. Persze erről még szó sincs, azonban ma a gyógytornán ugrálnom (a gyógytornász szavai szerint: szökkelnem) kellett nem is keveset. Azután pedig kocognom helyben. Ez már majdnem olyan volt, mintha futnék. Leírhatatlan érzés volt ismét érezni magam félig a levegőben és azután azt, hogy a lábam jól bírja és kitart mellettem. A gyógytorna után pedig nagyon durva masszázsra mentem, próbáltuk a combom hátsó részében keletkezett lemaradást vagy vérkeringési problémát, vagy tényleg nem tudom mit kimasszírozni, mindenesetre van ott valami, ami miatt a lábam hamarabb (mint eddig) és erőteljesebben elkezd fájni a behajlított lábú ülésnél. Ez lehet azért, mert új fázisba érkezett az izomépülés, vagy ott valami ideget jobban nyom valami, mint eddig, vagy a többi rész már jobban megerősödött és itt valami még le van maradva, tényleg nem tudom, de sajnos ez egy észrevehető probléma, ami pár napja keletkezett.
A lényeg, hogy ugrok, és hamarosan ismét futok (elvileg május közepétől 500 métert megpróbálhatok kocogni).
