Mivel az élet nem habostorta, sőt nem is fenékig tejfel - váltakozó hozzállással viszonyul a lábam a megváltozott helyzethez. Egyfelől próbál felnőni a feladathoz és napról napra építi magát (gondolom) újra és tovább, fejlődik, alakul és meglehetősen sokszor (többször, mint szeretném) váratlanul besokall, fellázad, kínoz engem, vagyis nézzük a jó oldalát: jelzi, hogy elég! Vagy csak jelezne, de nyilván nem hagyom, csak normális mértékig.
Tegnap például valami elképesztően durva gyógytornában részesültem a gyakorlatok felét még egészséges állapotban se tudtam volna rendesen végigcsinálni, ezekben most nincs kímélet. Meg kell erősödni még jobban és egyre jobban. Felemelkedés épphogy nem hídba és onnan lábemelések, alkartámaszok 8féle variációban szintén lábemelésekkel kombinálva, a nemlétező bal fenékizom erősítése vagyis létrehozatala, hát ezek ugye nem kis célok. A jobb lábam is az utolsókat rúgja már nagyon elege van az egészből, nem elég, hogy folyton ő viszi a terhek jelentős részét, pont ugyanúgy meg van tornáztatva, mint a kímélt lábam - úgyhogy megy a cirkusz abban is, a jobb térdem most már mindig kattog, nyikorog, nem tudom mit kéne vele kezdenem, ki kell bírni és kész. Ja igen és ha ez nem lenne elég a jobb kislábujjam, amivel ugye szintén voltak gondok (hagyjuk) tegnap este kb. nemtudom mitől totálisan bedurrant, holott már teljesen gyógyultnak kéne lennie. Igaz, hogy az első ragtapaszmentes zuhanyzásnál egyből ráesett a tusfürdő.
A keddi három órás várakozás is, a boldogsághullám mellett idegileg és lelkileg gyakorlatilag kinyírt egész hétre, alig jutott bármire energiám utána.
Ez az egyik legnagyobb baj egyébként jelenleg a balesettel, - a jövő-menő fájdalmakon kívül - hogy nincs rendesen energiám, legalábbis úgy, ahogy szeretném, nem tudok teljesíteni, ahogy kéne szerintem.
Ez például borzasztó, de ha belegondolok összességében azért nem pihentem valami sokat. Ott volt a Macaron Nap, ott volt a járás mizéria, a héten újrakezdtem járni, mondjuk ez erős mentségnek hangzik, de persze magamban tudom, hogy nem az, na és? Járunk vag ynem járunk, a feladatokat attól még el kell végezni.
