3 napja elhagytam tehát az orthezist és az injekciót, első éjszaka nehezen aludtam a félelemtől, nagyon aggódtam, hogy eddig ugye vérhígitót adtam magamnak és hirtelen nem és ezt a szervezet, hogyan viseli.
De sokszor adok magamnak időt és elegendő tornával úgy érzem tudok lassan lépegetni. Alapvetően hiába próbálok az egészség útjára lépni egyszerűen mindig figyelmeztet a lábam, hogy azért annyira ne rohanjak előre, lassan csak lassan ezt nem lehet sürgetni.
Foglalkozom közben magammal, kicsit talán túl is aggódom az egyes jeleket, ma például aggasztó váll és karfájásra ébredtem, tény, hogy meg van erőltetve rettenetesen, de nyilván nem komoly és talán nem is tragikus.
A jövő hét egy nehéz hét lesz, csütörtökön egészen konkrétan egy hatalmas fizikai és mindenféle megpróbáltatással, amelyre nem győzöm magam eléggé felvértezni.
Egyik legfőbb meditációs eszközöm:
