30 perc intenzív szobabiciklizés után szinte egy szigetkör futáson képzeltem magam, milyen hasznos is tud lenni az élénk fantázia. Menet közben arra gondoltam, hogy a gyógytorna részeként szerepeltetett "joggolást" miért is ne nyújthatnám ki mondjuk intenzív helyben futásra. A zene a segítségemre volt, alaposan behúzott - szinte észre se vettem, hogy szinte tényleg futok, ugrálok egyre bátrabban mindkét lábamon. A fáradtság első jeleire megnéztem az időt, még csak 3 perc telt el, úgyhogy muszáj volt kitolni legalább 5 percre.
Ismét egy új felfedezésnek tartottam, hogy itt lehet tágítani a határokat elég jól, szabályozhatóan és fokozatosan, amelynek eredménye az lesz, hogy egészen 30 percig fogom kitolni szép lassan a helyben futást és, amikor már lesz elég energiám kimegyek a szigetre és teret is adok éles helyzetben.
Jelenleg eléggé komikus, amit műveltem a szigeten, kétszer már kint voltam és teknősbékaszerű lépkedéses kocogással haladtam előre, nyilván nem is teljes egyensúlyban, miközben jobbról, balról kerülgettek a divatos Nike shortos és futócipős régi és újdonsült hobbifutók.
Ezután pedig szembenéztem a tényekkel. Letérdeltem a tükör elé, fogtam egy fényképezőgépet és megvizsgáltam alaposan, hogy pontosan mennyire tudok ráülni a sarkamra.
Nem olyan vészes a helyzet, mint gondoltam - eddig ugyanis fogalmam sem volt, csak érzésre ítéltem meg - szóval hiányzik 10-15 cm még, de talán ez is alakítható. Előtte azonban jól be kell melegíteni.
Viszont az egy kicsit elkeserített, hogy jól befotóztam minden szögből mindkét combomat és hát azért még jól látható a bal combomon az izomhiány. Ezt fogalmam sincs, hogy lehetne intenzívebben visszapótolni.
2 hónapja járok ismét, tehát majdnem ugyanannyi idő eltelt - egy hét híján - mint amennyit ránehezedés nélkül töltöttem. Nem türelmetlenkedem, mert mindent megteszek annak érdekében, hogy fejlődjek.
