Illetve legfőképpen térdhajlítás. Hát ez gyenge pont még, a jelenleginél sokkal jobban rá kell fókuszálnom. Az elmúlt három napban nem végeztem teljes értékű tornát, de előtte igen, illetve hát a szobabiciklizés továbbra sem maradt el, csak tegnap. Ezeket nagyon szigorúan kezelem, ma tehát 1 óra 40 percet tornáztam, keményen végigcsináltam az összes térdgyakorlatot, valamint 20 perc bicikli, 10 perc majdnem ugrálós bemelegítés és aztán jött a többi. A végén pedig néhány jógagyakorlatot csináltam, illetve hát megpróbáltam így bemelegedve jobban rámenni a térdhajlításra, úgy értem sarokra ülésre, de nem értem el túl nagy sikert. Őszintén szólva mérni se nagyon tudom, a módszereim nem jók, érzésre megyek, valahogy máshogy kéne.
Az az igazság, hogy szeretnék ismét a sarkamra tudni ülni, úgyhogy nem fogom annyiban hagyni. Lehet, hogy ismét elmegyek gyógytornászhoz, hogy fókuszáljunk ezekre. Muszáj lesz ezeket a kérdéseket komolyabban venni, mert kicsit belazultam ilyen téren.
Egyébként egyre többet mászkálok, szinte már limit nélkül, mondjuk ez túlzás, de voltam a héten több olyan rendezvényen, ahol gyakorlatilag összeadva több órát töltöttem állva. Utána kis pihenéssel tudtam regenerálódni és folytatni a napot, nem jött szerencsére a végleges kimerülés.
Tegnap viszont sajnos volt egy erőteljes rossz élményem az egyik zebrán, úgy mentem át, hogy közben jött egy autó cseppet sem lassítva, hiszen kiszámította, hogy bőven átér utánam, ettől viszont én megijedtem és szinte pánikba estem, tudtam, hogy én meg elszaladni nem fogok tudni. Utána nagyon hevesen vert a szívem és majdnem sírtam. Hát igen, valószínűleg ez még a poszttrauma hatása, és természetesen ezzel is kéne kezdeni valamit, mondjuk túlzottan beleélni, belehergelni se szeretném magam.
