Tegnapelőtt jártam először életemben úgynevezett manuálterápián, amelynek célja hivatalos definíció szerint, hogy helyreállítsa a gerinc és végtagi ízületek mozgásdinamikáját. A terapeuta megvizsgált alaposan és ha jól értettem nincs olyan nagyon nagy baj, de vannak elmozdulások. Előtte közvetlenül gyógytorna órám is volt, és most először cipőben kellett tornázni, szinte olyan volt, mint egy klasszikus edzés. Kezdek visszatérni az életbe, volt olyan gyakorlat, amelyet eleve az "érintett" lábammal kezdtem. Spontán annyit mondott a gyógytornász, hogy emiatt gyógyultnak nyilvánít.
Jó, a gyógyultságtól azért még messze vagyok. A héten már elkezdtem bejárni dolgozni,de az ülőmunka legfeljebb egy órán keresztül megy fájdalommentesen, utána szenvedek a kényelmetlenségtől és a lábfájástól. Erre valamit ki kell találni, nagyon nehéz így dolgozni. Viszont ma például nem merültem ki halálosan a gyógytorna után, hanem pont, hogy olyan szépen jártam, mint még soha (mármint a balesettől számítva).
Utána pedig kaptam egy szexi ragasztószalagot (Elyth Kinesio Tape) a térdemre:
Egyelőre nem nagyon érzem, hogy bármit is érne, de biztos hinni kell benne, a napi biciklizés úgyis csak most jön, majd meglátom közben.
Visszatérve a manuálterápiára, szerintem jót tett és megyek majd megint - egy hónapban egyszer lesz szükséges. Addig is nagyon sok nyújtááás...
