Közben kezd bennem leülepedni a keddi vizsgálatok eredménye és hát persze zajlik az élet körülöttem. Már megfogalmaztam magamnak, hogy hiába is akarnék nem tudok úgy tenni, mintha az életemet nem valami hülye, hatásvadász forgatókönyvíró írná. Valóságshow.
Nem tudok nem arra gondolni szinte folyamatosan, hogy szeptemberben újra felvágják a nagy nehezen meggyógyult és ismét jó állapotban lévő lábamat és ugyan addig még sok hónap van, pl. nyár is és minden jó meg rossz, akkor is kellemetlen ebbe belegondolni. Nem tudom mennyire fog fájni mennyire leszek megint beteg tőle, mi vár rám és főleg utána megint mennyi idő lesz visszatérni a normális kerékvágásba.
Továbbra sem álltam meg a fejlődési íven, erősödöm tovább, múlt hétfőtől pedig elkezdtem magán jógaórákat is venni. Természetesen nagyon nehéz, mivel nem vagyok egy jógaalkat, de nem tudok mit tenni, a saját tempómban haladok, a saját léptékem szerint elért eredményeknek örülök és értékelem.
Én érzem a fejlődést, ez nekem elég, mondjuk szerintem látszik is.
Közben év elejétől elkezdtem dolgozni egy új helyen, pontosabban már decemberben is oda jártam be, ez most új helyzetet, ismét rendezettebb körülményeket jelent a terület pedig nagyon izgalmas, a lehető legjobb, amit el tud magának képzelni az ember (pontosabban én).
Hatalmas teendők várnak rám március végéig, ráadásul az ember, akitől bérelem a lakásom kitalálta, hogy sokkal több lakbért akar úgyhogy vagy lépek vagy fizetek másfélszer annyit, hát szép döntés vár rám ebben a kérdésben is. Természetesen rettenetes a lakáspiaci helyzet, pénzéhes maffia srófolja fel az árakat és uralkodik itt is. Ráadásul ezt a kerületet most nagyon felkapták, ahol lakom (XIII.) és mesterségesen nyomják fel az árakat.
Jövő héten új fejleményekkel jövök, ha minden jól megy, hiszen szerda reggel megyek a várva várt közvetítői eljárásra, ahol leülhetek szemtől szembe az engem elgázolt emberrel, csodálatos lesz.
