A világért sem szeretném túl hosszan kifejteni egy szobabicikli beszerzésének történetét, mindenesetre egyre viszontagságosabb úton tudok eljutni a "saját, jól működő szobabiciklim van végre és azt csinálok, amit akarok" jelentősnek és vágyottnak mondható helyzetbe.
Nemrég sikerült beszerezni szintén baráti segítség útján egy elég sok sebből vérző szobabiciklit, de igazából nem értem miért nem veszek egyet, hiszen annyira nem lenne nagy megerőltetés anyagilag sem. Többek között nem lehet állítani a nyergét és túl magasan van, iszonyú béna tekerni, valamint nem lehet állítani az erősséget sem, tehát teljesen értelmetlen, nem fejleszt semmit, csak maga a térdmozgatás része lehet valamennyire hasznos.
Új remény csillant fel egyébként továbbfejlődésem terén, egyelőre még tapasztalatok nélkül írom ezt, bejelentkeztem most pénteken egy speed fitness nevű speciális órára, ahol persze megint olyan edzőm lesz, aki nem igazán ért a térdsérülésekhez, de azt mondta kérdezzem meg a gyógytornászomat mennyire lehet engem megkínozni, mert ugyanis a teljes sarokra ülést "erőltetni kell", nincs mese. Ezzel amúgy nincs semmi bajom, csak ne lyukasszuk ki a lábam, meg gondolom azért egy bizonyos fájdalomküszöbön túl nem kéne mégsem erőltetni a dolgot.
2 nap múlva okosabb leszek ebben, meglátjuk mire volt mindez jó.
Alapvetően abban látom a teljes regeneráció útját, ha sokkal komolyabban jógáznék a jelenleginél, illetve sajnos tényleg eljárnék külső edzésekre, mert otthon már inkább csak alibi tornákat csinálok, és ez így nem jó, hogy ellinkeskedem, hiszen a fejlődés a cél. És ez így lesz egész életemben.
Az elütési üggyel persze semmi fejlemény még azt sem tudom, kit kell sürgetni, hol lehet érdeklődni. Elkeserítő azért, immáron 9 hónapja történt, nehéz elhinni, hogy ennyi idő alatt nem lehet megoldani ezt a kérdést.
