Kicsit furcsa érzés volt, hogy tegnap egyből vissza is kaptam a mankóimat, amit kölcsönadtam és sétáltam haza velük, a házban lakók aggódó tekintettel néztek rám. Mindenkit megnyugtattam, hogy nincs baj, ezt most csak kölcsönadtam.
Mivel szintén a házban előfordult, hogy egy teljes napig rossz volt a lift, sikerült háromszor le és fölmennem 5 emeletet, nem panaszkodhattam, teljesen jól ment. További fejlemény és esemény, hogy a rendszeressé váló csütörtök esti jógán szinte kivégeztem magam, olyan intenzív szint és határátlépések zajlottak közben, hogy a végére már szinte pánikba estem önmagam határainak feszegetéseitől, például gyertya pózban úgy sikerült megnyitni(?) a torokcsakrát, de ahogy én megéltem szétnyomni a torkomat és a nyakamat, hogy ilyen pszichés fulladás jött rám, de aztán elmúlt szerencsére a relaxáció alatt.
Ma egyébként először egyedül hoztam fel és vittem vissza az amúgy könnyűnek nem mondható, egy szóval nehéz biciklimet és bicajoztam el a Kazinczy utcai piacra, kétszer 4,5 kilométer volt, azaz 9 kilométer.
A futás viszont nem nagyon akar menni, maximum 5 perceket tudok futni egy helyben, de az is már nagyon rossz egy idő után, úgy érzem hiányoznak a futáshoz szükséges izmaim, azt hiszem erre direktbe fel kéne fogadni mégiscsak egy edzőt.
Ami viszont az egyetlen még befejezetlen ügyet illeti, SEMMI, de semmi fejlemény nincsen. Hétfőn (azaz holnap) lesz 5 hónapja, hogy történt a baleset, és egy teljesen egyszerű rendőrségi ügyet nem képesek lezárni. Azt hiszem elkezdek itt is pszichopata üzemmódba kapcsolni (ahogy az OEP esetében sikerre vittem a sztorit végül) és akkor talán történik valami.
