Ma három hónapja történt. Hihetetlen milyen rövid és mégis hosszú idő. Meghatározó, megbénító, felemelő.
Iszonyú nehéz időszak volt ez és nincs vége. Gyógytornász, pszichológus, masszőr, manuálterápia, fürdő és közben munka megállás nélkül, hiszen különben, hogyan viszem tovább az életet, miből fedezem a regenerálódást. A napom egyik felében újraépülök a másik felében élek az abból kapott energiával. Meg a tartalékokkal.
Az egész - nem rajtam múló - ügy szintjén semmi nem halad, semmi nem történik.
A rendőrség hallgat, az OEP hallgat.
Az ilyen esetekre létesített intézményrendszer áll és hallgat. 3 hónapja.
Én közben elindultam és jövök-megyek. Tegnap először BKV-val közlekedtem ismét. Ma pedig először igazi biciklire ültem és tekertem 20-30 métert.
Persze azért még elfáradok, de nagyon. És sokszor.
