Péntek este fél 9-kor csengett a telefonom, a sebész hívott, hogy hétfőre ki vagyok írva, azaz akkor műtenek, tehát be tudok-e vonulni vasárnap este. Mondtam, hogy persze, ő pedig megköszönte a türelmemet, nagyon rendes volt, ilyenkor velem csodát lehet tenni. Holnap este 7-re tehát bemegyek ismét a kórházba, utána pedig - hát meglátjuk. Nem is tudom mit mondjak, mit írjak annyira bizonytalannak látok mindent. Félek-e? Persze. Félek az újabb fájdalmaktól, a műtéttől, az azutáni ébredéstől, a gyógyulás elhúzódó folyamatától, mindentől.
Hát jelentkezem, ha túléltem.
