Az autók, a buszok, a trolik és a villamosok, de még a vonatok sem - nem vigyáznak rád. Senki nem vigyáz rád. Csak te vigyázhatsz magadra. 

Ijesztő és döbbenetes, milyen vakmerően fordulnak rá az autók a zebrákra, hogyan számolják ki hajszálpontosan, amikor még átférnek előtted, vagy már mehetnek mögötted, ha éppen zebrán haladsz át. Életveszélyesek a "mindenkinek zöld" zebrák is, főleg, ha nem ismerik a helyszínt. Ő nem lesz előzékeny, erre nem lehet építeni. Persze, tudom, vannak mégis, akik előzékenyek, de ez nem jellemző. Inkább építs arra, hogy nem előzékeny senki, nem enged előre, nem enged el, menni akar és menni is fog, főleg, ha neki is zöld. 

Tévhit: nem csak akkor kell körülnézned, amikor lelépsz a zebrára, folyamatosan nézned kell, hogy jönnek-e oldalról, mert lehet, jön és nem figyel és későn vesz észre. Nézz hátra, nézd az utat, ahonnan jöhetnek, pont úgy, ahogy az autóban is tennéd, 4-5 helyről várd a változást, minden irányból fel kell készülnöd, hogy jön valami, ami nem számít rád, aki nincs felkészülve rád, az egy másik kérdés, hogy éppen fáradt, vagy nem figyelt. Ezt lehet, hogy a rendőrség majd a te javadra írja, valamint azt is, hogy te nem voltál hibás. Lehet, hogy le lesz írva és talán el is ismeri, hogy ő volt a hibás. De ettől neked nem lesz jobb, nem kapod vissza azt, amit elveszítesz egy esetleges baleset következtében.

Amikor néhány éve háromszor ellopták egy nyár alatt a táskámat, akkor eldöntöttem soha nem bízom semmi ilyen szituációban, nem hagyom ott sehol őrizetlenül a cuccaimat - azóta az ölemben van a táskám, bárhol vagyok. 

Hát így kell tenni a közlekedésben is, nem bízhatsz senkiben, vigyáznod kell magadra. Nézz körül alaposan és készülj fel mindenre, de tényleg mindenre. Gyalogosként ez az egyetlen, amit tehetsz, hogy odafigyelsz, nem vagy óvatlan, az autós helyett is gondolkodsz, az autós helyett is figyelsz.

Mindig legyenek nálad iratok és mobiltelefon. Amikor elütött az autó a legjobb dolog az volt, hogy rögtön - még fekve - tudtam telefonálni. Iratok azonban nem voltak nálam. Aztán a rendőr elmondta és igaza volt, hogy ha esetleg elveszítem az eszméletem elég nagy bajban lettek volna, hogy akkor én most ki vagyok. Ebbe még belegondolni is szörnyű. Hál istennek magamnál voltam és nem is lett komolyabb bajom. 

Azóta viszont körülnézek, duplán, triplán - és ha visszaforgathatnám az időt, azon az estén a zebrán folyamatosan figyeltem volna oldalra, hátra is, hogy amikor bekanyarodik az autó és figyelmetlenül ráfordul a zebrára én már lássam őt és elfussak előle időben. Ahogy azt annak idején a dzsungelben tanultuk. De hát elkényelmesedtünk, figyelmetlenné váltunk. A figyelmetlenség életképtelenség.

És ahogy az élet más területén, itt sem számít, hogy neked volt, vagy nem neked volt igazad. Ő volt az erősebb. Az más kérdés, hogy a civilizáció intézményrendszere szerint nem szabad felelőtlen embereket erősebb helyzetbe engedni, valahogy elveszítettük a tudatosságot: egy autóban ülök, ami sokkal erősebb, odafigyelek a gyalogosra és nem az átmeneti, mesterséges fölényemben tapicskolok. Ezt kéne valahogy megértenie mindkét oldalnak.