HTML

Holdpalota

Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából.

Friss topikok

  • stillman: @deepwing: szia, köszi, hogy írtál, de inkább emailben kommunikáljunk kérlek, boros.regina@gmail.c... (2016.01.19. 11:12) Tényleg vége
  • ördi ke: gipsz helyet mik vannak? (2015.11.09. 12:21) 10 jótanács, ha eltörik a lábad
  • stillman: @McKinney: csak sajnos rendszerint a gyalogosok a vesztesek :) (2014.05.27. 13:00) Mielőtt elütnek

Lépésről lépésre

az ügy (9) futás (7) kontroll (3) lábtörés (1) OEP (2) tanács (1) térd (1) térdtörés (1) törés (1)

Megállj

2014.02.04. 15:41 stillman

holdpalota1.jpg

2014. január 24. este 11 óra

Ezen a napon egyszer csak megálljt parancsolt az élet.

A futár 12 órája dolgozott állítólag, amikor a zöld lámpás zebrára rákanyarodott Suzikijával. Fékezni már nem tudott időben. Egyenesen nekem jött. Fényszórók jelentek meg, majd hirtelen, szinte bocsánatkérő fékezés követte a fényeket. De nem volt elég idő, nem volt elég távolság. A következő pillanatban puhán a földre zuhantam, olyan érzés volt, mintha egy paplanra estem volna, éreztem, hogy nem lett nagyon komoly bajom, nem fáj a fejem, se a hátam. A bal lábam azonban nagyon fájt és szinte azonnal tudtam, hogy súlyos a sérülés. Sokkos állapot, jöttek segíteni, majd jött a mentők és a rendőrség. Honvéd kórház sürgősségi osztály, röntgen, CT, ultrahang. Először azt mondják: megúsztam nincs semmi bajom. De nem tudok járni, rossz a közérzetem. Na jó, ismételt térd CT, orvossal ekkor már nem beszélek, csak egyenesen visznek gipszelni. A gipszelő fiú piros szemekkel (hajnali fél5) előveszi a készletet, felhúzza a lábam, óriási fekete gumicsíkot tesz a combom felső részétől a lábfejemig. EZ meg mi lesz? Hát sajnos ez az egyik legnagyobb gipsz, amit erre a típusú sérülésre adunk. Teszik fel a gipszet, elviselhetetlenül rossz, érzem, ahogy béklyóként nehezedik rám, és ahogy a gézcsíkokra száradó gipsz fokozatosan teríti be a lábam úgy foszlanak szét a közeli jövőre tervezett álmaim. Vissza a folyosóra, be a sürgősségi megőrzőbe, bent maradok megfigyelésre, EKG, vérnyomásmérő. Elhúzzák a függönyt, vége mindennek, a telefonom 60%-on, beosztom reggelig.

Másnap reggel átvisznek a tramutaológiára, eldöntötték, hogy megműtenek még az este folyamán, addig se víz se étel, na nem mintha bármit is tudnék enni. Poszttrauma. A sokkos állapot szinte még tart. Az egész bal lábam gipszben, megbénítva, elesve, lenyomva, meggyötörve. Talán még soha nem szenvedtem ennyit, mint ezen az első éjszakán.

Persze ezt csak hittem. Jött a műtét éjszakája. Senki nem hitte a kórteremben, hogy aznap még tényleg megműtenek, hiszen lassan már este 8 volt. Aztán mégis jöttek értem és vittek a műtőbe. Végig tudatomnál voltam, gerincérzéstelenítést kaptam. 

A pokol valójában akkor kezdődött, amikor felébredtem először a műtét után. Lebetonozott lábakkal és mégis intenzív fájdalommal. Egyik lábamat se bírtam a mozdítani csak a csontig hatoló pokoli fájdalmat éreztem a térdemben. Az egész éjszaka kínszenvedés volt. Furcsa nyugtalanság, lelki és testi fájdalom. Minden ízemben meggyötört a baleset. Ez most úgy jött ki, hogy nagyon sokmindentől megfosztott. A rám váró sok fájdalom, az ezután következő, hosszú hetekig tartó mozgásképtelenség és a sok terv, ami romba dőlt, de legalábbis hosszan eltolódni kényszerült.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://holdpalota.blog.hu/api/trackback/id/tr885794283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

i